A közvélemény-kutatási adatok láttán sokan gondolhatnak vágyakozva vagy éppen kétségbeesve arra a lehetőségre, hogy a következő parlamenti választáson a Fidesz megszerezheti a parlamenti mandátumok kétharmadát. Ha ez így lesz, akkor egyedül is módosíthatja az Alkotmányt és a minősített többséget igénylő törvényeket – például a választási törvényt. E lehetőség pontos valószínűségét persze nehéz lenne megmondani, de a korábbi választási tapasztalatok alapján létrehozható olyan mandátumszimulációs modell, amely megmondja, mi kell ahhoz, hogy egy párt megszerezhesse a képviselői helyek kétharmadát. Egy ilyen modell persze kissé leegyszerűsíti a valóságot: például abból indul ki, hogy az egyes választókerületek eredményei a korábbi választásokhoz hasonló módon térnek el az országos átlagtól, hogy a második fordulóban csak a két nagy párt jelöltje indul, és hogy a kis pártok szavazói előre megjósolható módon támogatják ezeket a jelölteket. És bár a valóság egy kicsit mindig más, ez a modell a korábbi választások során a pártok országos támogatottságának ismeretében meglehetősen pontosan jelezte előre a mandátumarányokat.

 

A jelenlegi rendszerben Fidesznek legalább 20 százalékpontot kellene rávernie az MSZP-re ahhoz, hogy egyedül is meglegyen a kétharmados többsége (1. táblázat). Az elmúlt egy évben a Medián adatai szerint 30 százalékpont vagy annál is több volt a Fidesz-előny. 20 százalékpontosnál valamivel nagyobb győzelemre lenne szükség, ha az MDF és az SZDSZ a következő választáson is bejutna a parlamentbe, viszont kevesebb is elég lenne, ha a két nagy párton kívül csak a Jobbik lépné át a bejutási küszöböt. Ez utóbbi esetben a két jobboldali pártnak együtt már akkor is minősített többsége lenne, ha a Fidesz legalább 14 ponttal előzné meg az MSZP-t.

 

Ha a két nagy párt támogatottsága között 12 százalékpontnál kisebb a különbség, akkor a jelenlegi és a Medián-javaslat szerint módosított rendszer nagyon hasonló mandátumarányokat eredményez. Ennél nagyobb különbség esetén azonban már a vesztes tábor olyan sok, korábban biztosnak gondolt választókerülete dől be, hogy ezt a listás mandátumok már nem tudják kompenzálni. Így lehet az, hogy a javasolt módosítás eredményeképpen 3-4 százalékponttal kisebb győzelem is elegendő lehet a kétharmados többség megszerzéséhez. Rövid távon tehát egy ilyen változtatás inkább a Fidesz érdekeit szolgálná, hosszabb távon azonban nem lehet tudni, hogy kinek lenne jó. A választási reformokat persze nem szabad alárendelni az aktuálpolitikai érdekeknek, így bármilyen változásról legyen szó, azt csak a soron következő választás után érdemes bevezetni.

 

 

Kapcsolódó cikkek: