A többség támogatja az eutanázia engedélyezését Magyarországon

A holland parlament alsóházának 2000 végén meghozott döntése a világon először tette legálissá az eutanáziát. A törvény elfogadása által keltett viharok a magyar közéletet is fölkavarták: mind több helyen hallhatóak érvek és ellenérvek a „könnyű halál” magyarországi engedélyezésével kapcsolatban. Bár a hollandiai fejleményekről a magyaroknak csak jó egyharmada értesült, az eutanázia korántsem ismeretlen probléma a közvélemény számára: a Medián decemberi felmérése szerint a megkérdezettek háromnegyede hallott már az eutanázia fogalmáról és 70 százalékuk többé-kevésbé pontosan meg is tudta fogalmazni saját szavaival, hogy ez mit jelent.

 

A nyilvános vitáknál azonban sokkal élesebben merülhet fel a „kegyes halál” problémája a magánszféra gyötrő dilemmájaként, saját szeretteink halálba vezető gyötrődését átélve. A magyar társadalom jelentős része szembesülhetett ilyen helyzettel, hiszen az emberek 40 százalékának volt a családjában, vagy a közvetlen ismerősei között olyan haláleset, amelyet hosszú szenvedéssel járó betegség előzött meg. Különös ugyanakkor, hogy az emberek máshogy gondolkodnak az eutanáziáról, ha az közvetlen környezetükben, vagy ha általánosságban merül fel. Azok között, akik átélték valamelyik közvetlen hozzátartozójuk haláltusáját, mindössze minden negyedikben merült fel annak idején, hogy a beteget akár élete árán is meg kellene szabadítani a további szenvedésektől. Ennek ellenére a magyar közvélemény eutanáziapárti: az emberek csaknem kétharmada támogatná, hogy Magyarországon engedélyezzék ezt a végső megoldást, valamivel kevesebb mint egyharmaduk ellenzi, és mindössze öt százalékuk nem tud állást foglalni a kérdésben (1. ábra). (A kérdést megelőzően a kérdezőbiztosok elmondták a megkérdezetteknek, hogy mit jelent az eutanázia fogalma.)

 

Ez a határozott véleménynyilvánítás sokak számára meglepő lehet, hiszen a „könnyű halál” igazán nehéz kérdés, ami mellett és ellen egyformán találhatunk súlyos érveket. Érdekes, hogy elsősorban azok gondolják az orvosi hivatással összeegyeztethetetlennek az eutanáziát, akiknek a közvetlen környezetében ez felmerülhetett volna valamelyik családtagjuk, vagy barátjuk szenvedését enyhítendő. Talán kevésbé meglepő módon elsősorban a vallásos meggyőződésűek gondolják úgy, hogy az emberek nem rendelkezhetnek szabadon sorsuk – életük és haláluk – felett. Egyébként a kérdőívben felsorolt kijelentések közül épp az utóbbival kifejezett egyetértés mutatta a legszorosabb összefüggést a „kegyes halálról” való általános vélekedéssel. Így az sem lehet meglepő, hogy a vallásosak és a nem vallásosak között van a legnagyobb különbség az eutanázia megítélésében (2. ábra). Míg az egyházuk tanításait követők között csak valamivel több mint minden harmadik támogatja annak engedélyezését, addig a nem vallásosak között ez az arány 74 százalék. Hasonlóan nagy a különbség a különböző korosztályok gondolkodása között is – minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy ellenzi a „kegyes halál” legalizálását, ami összefüggésben van azzal, hogy a fiatalok általában kevésbé vallásosak (3. ábra).

 

Az iskolai végzettség hatása már jóval összetettebb. Egyrészt nem rajzolódik ki ilyen egyértelmű trend, hiszen míg a nyolc általánost végzettek és a diplomások között az átlagnak megfelelő arányban találjuk az eutanázia híveit, addig a középfokúak között lényegesen többen, a nyolc általánosnál alacsonyabb iskolai végzettségűek között pedig lényegesen kevesebben vannak ilyenek (4. ábra). Az iskolázottság azonban elsősorban nem közvetlenül hat a „könnyű halállal” kapcsolatos véleményekre, hanem a vallásos meggyőződésekkel összekapcsolódva. Igaz ugyan, hogy az iskolázottabbak általában kevésbé vallásosak, az iskolázottság növekedésével azonban egyre erőteljesebb a vallásosság hatása az eutanáziáról való vélekedésre (5. ábra). Így lehet az, hogy míg a nyolc általánost vagy kevesebbet végzettek esetében nem nagyon különbözik a vallásosak és a nem vallásosak véleménye, addig ez a különbség a középfokú végzettségűek körében már lényegesen erőteljesebb, a diplomások között pedig egészen drámai: a kis számú vallásos értelmiségiek több mint nyolcvan százaléka ellenzi az eutanáziát, a nem vallásosaknál viszont épp fordított a helyzet, 80 százalékuk támogatja azt.

 

Összességében azonban a magyar közvélemény az eutanáziával kapcsolatban sokkal inkább szkeptikus, mintsem megosztott. Míg az azzal szemben felhozható legtöbb ellenérvnek a válaszadóknak csak kevesebb mint egyharmada ad igazat, addig 41 százalékuk ért egyet azzal az állítással, hogy lehetetlen az esetleges visszaéléseket tökéletesen kiküszöbölni. Egyébként ami a szabályozás részleteit illeti, az emberek háromnegyede szerint a betegnek kellene döntenie az eutanázia alkalmazásáról, abban az esetben pedig, ha az nincs olyan állapotban, hogy rendelkezzen sorsa fölött, akkor kétharmaduk szerint a beteg közvetlen hozzátartozóinak, egyhatoduk szerint pedig a beteg orvosának kellene kimondania a végső szót. Az eutanáziapártiak kétharmada – a teljes népesség 43 százaléka – a „könnyű halál” aktív formáját is támogatná: tehát azt, amikor az orvos nem csupán beszünteti az élet fenntartásához szükséges kezelést, hanem aktívan elő is segíti a halál bekövetkeztét.

 

Szintén a kétkedésre utal az, hogy az emberek többsége szerint nem valószínű, hogy a közeljövőben engedélyezni fogják az eutanáziát Magyarországon. Elképzelhető tehát, hogy a fenntartások ellenére a többség azért nyilatkozik ilyen megengedően a kérdésben, mert eleve valószínűtlennek tartja, hogy az „egészből lesz valami”. Ennek azonban ellentmond az, hogy míg az eutanáziát ellenzők között minden második teljesen kizártnak, háromnegyedük pedig legalábbis valószínűtlennek tartja, hogy az belátható időn belül hazákban is legális lehet, addig a támogatók valamelyest derűlátóbbak: közülük minden második többé–kevésbé elképzelhetőnek tart az elkövetkező években egy a hollandhoz hasonló szabályozást.

 

Az eutanázia megengedésével kapcsolatos kételyek bizonyára összefüggésben vannak azzal, hogy a hazai pártok még nem nagyon foglaltak állást ebben a kérdésben. Egyedül az SZDSZ álláspontja ismerhető – ám arról is csak igen elvétve értesültek a polgárok. Csupán egytizedük gondolja azt, hogy van Magyarországon olyan párt, amely támogatja az eutanáziát, és közülük is csak minden második tudott konkrét pártot megnevezni – igaz, a leggyakrabban épp a szabaddemokratákat.

 

 

A közvélemény-kutatást 2000. december 8-a és 11-e között a Népszabadság megbízásából készítette a Medián az ország településszerkezetét tükröző közel 100 településen, 1200 18 éves és idősebb állampolgár személyes megkérdezésével. Az úgynevezett véletlen mintavételből eredő kisebb torzulásokat a KSH adatai alapján súlyozással korrigálták, így a minta jól tükrözi a felnőtt lakosság tényleges összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően 3-5 százalék.