A lakossági gazdasági közhangulatban minden választás idején tartós emelkedés volt mérhető, azonban a hangulatot számszerűsítő mutató választási években elért maximális értéke egyre alacsonyabb volt. A közhangulat a második Gyurcsány-kormány megszorító intézkedései következtében, később pedig a gazdasági válság és az ezt követő kormányzati intézkedések hatására is jelentősen romlott, a 2010-es választásokat követő néhány hónap azonban ugrásszerű javulást hozott. A jövőre vonatkozó várakozások a választásokat követő felfokozott hangulatban, májusban voltak a legkedvezőbbek, egyúttal ekkor volt a Medián által valaha mért legnagyobb különbség az előző 12 hónap átlagos értékelése és a következő évre vonatkozó várakozások között. A kezdeti bizakodás előbb június elejére, majd júliusra még határozottabban mérséklődött, de ezt akkor még ellensúlyozta az előző 12 hónap értékelésének javulása. A javuló trend azonban az év utolsó hónapjaiban megtört, különösen a jövő évre vonatkozó várakozások romlottak.

 

Jelzésértékű tehát, hogy az Orbán-kormány tényleges munkába állása nem javította tovább a lakosság helyzetértékelését, inkább kijózanítóan hathatott a választókra. Az év során nemcsak a közhangulatot összegző konjunktúra-index, de a jövőbeli várakozások mutatói sem kerültek pozitív tartományba, ami azt jelenti, hogy még a választásokat követő „eufória” sem volt elég ahhoz, hogy a lakosság döntő része rövidtávon javulást valószínűsítsen a gazdaság helyzetében. A választások után először szeptemberben fordult elő, hogy romlott az index értéke, és a decemberi mutató (-33) volt a választásokat követő hónapok legalacsonyabbja (igaz, még így is meghaladja a 2006 nyara és 2010 eleje között mért szintet) (1. ábra).

 

Általánosságban elmondható, hogy a vállalkozók és értelmiségiek, illetve a jobb jövedelmi helyzetűek az átlagosnál valamivel derűsebben vélekednek a gazdasági folyamatokról. Ugyanakkor a válaszadók a gazdaság helyzetét elsősorban pártpreferenciájuk „szemüvegén” keresztül szemlélik. Ezt jól mutatja, hogy míg az MSZP-kormány idején a szocialista szavazótábor „felfelé húzta” az átlagot, a parlamenti választások után azonnal a Fidesz-szavazók jövőbeli várakozásai lettek a legjobbak, és augusztus elejére az összesített (tehát a múlt év értékelését is magában foglaló) konjunktúra-index tekintetében is a Fidesz szavazótábora került az élre (2. és 3. ábra).

 

Az év során a megkérdezettek átlagosan 16-18 százalékosra becsülték az előző évi infláció mértékét, és a következő évre is többnyire változatlan, esetleg valamivel kisebb mértékű drágulást valószínűsítettek. A munkanélküliséggel kapcsolatos várakozásokra azonban még 2010 elején is valamelyest rányomta a bélyegét a gazdasági válság (januárban még az előző évinél is 4 százalékponttal magasabbra becsülték a következő évi munkanélküliség mértékét). Miután az előző parlamenti ciklus alatt a többség mindvégig az állástalanok arányának emelkedésével számolt, ennek fényében már az is enyhe bizakodást jelzett, hogy a választásoktól kezdve a lakosság átlagosan a munkanélküliségi ráta szinten maradását valószínűsítette (4. ábra).

 

Az év elejétől fokozatosan növekvő tendenciát mutatott azok aránya, akik a kérdezést megelőző hónapban valamennyit meg tudtak takarítani a jövedelmükből, de még az utolsó három hónap átlagában is a válaszadók alig 15 százalékának háztartásában tudtak félretenni. A lakosság döntő többsége ugyanakkor továbbra is tartózkodik attól, hogy hitelt vegyen fel: a harmadik negyedév átlagában a megkérdezettek mindössze 2 százaléka, és az utolsó negyedévben is alig 3 százalékuk helyezte kilátásba, hogy a következő egy évben valamelyik pénzintézethez fordul. A vásárlási kedv a korábbi évekhez viszonyítva alacsonyabb szintre állt be, a második félév átlagában a válaszadók 15 százaléka tervezte, hogy a következő időszakban valamilyen tartós fogyasztási cikket vásárol (5. ábra).

 

Az emberek hitelfelvétellel szemben mutatott bizalmatlansága ugyanakkor érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a kialakult gazdasági helyzetnek a devizahitelesek lehetnek a legkönnyebben azonosítható áldozatai. Márpedig a devizában eladósodottak problémái továbbra is a lakosság széles rétegeit érintik, még akkor is, ha az arányuk időközben csökkent. A 2009. júliusi 29 százalékról 2010 végére 20 százalékra csökkent azon válaszadók aránya, akik háztartásában devizahitel van (főleg a személygépkocsi-hitelesek aránya esett vissza, 17-ről 9 százalékra). A devizahitelesek kilátásainak romlását jelezte, hogy míg közülük 2009 közepén minden ötödik, egy évvel később már minden harmadik valószínűnek vagy nagyon valószínűnek tartotta, hogy olyan helyzetbe kerül, amikor már nem képes törleszteni. És ugyan a devizahitelesek kérdését ősztől kezdve más témák lejjebb szorították a napirenden, a problémájuk nem szűnt meg: az utolsó negyedév átlagában is több mint háromtizedük látta kritikusnak a törlesztési esélyeit (6. ábra).

 

Bár a forint nyáron bekövetkezett gyengüléséhez az Orbán-kormány egyes lépései és a kormányzati kommunikációs bakik is hozzájárulhattak, az emberek az alacsony árfolyamért elsősorban nem a kormányt okolták: mindvégig többségben voltak azok, akik inkább vagy teljes mértékben a világgazdasági hatásokat tették felelőssé. Ugyanakkor azok aránya, akik nagyobbrészt vagy teljes egészében a Fidesz-kormányt hibáztatták, a júliusi 13 százalékról az IMF-tárgyalások megszakítását követően 15 százalékra, az év végére pedig 20 százalék fölé emelkedett, és szeptembertől az MSZP és a parlamenten kívüli pártok szavazói körében többségbe kerültek az így gondolkodók (7. ábra).

 

Jelzésértékű az is, hogy a devizahitelesek között a júliusi 53-ról az év végére 39 százalékra (a lakossági átlagnál alacsonyabbra) csökkent a magukat Fidesz-szavazónak vallók aránya, miközben a párthoz nem kötődők és az MSZP-szavazók aránya emelkedett. Pártpreferencia tekintetében a devizahitelesek megoszlása amúgy is valamelyest eltér a lakossági átlagtól, feltűnő például a Jobbik szavazóinak nagyobb aránya. A különbséget ugyanakkor részben az eltérő életkori megoszlás is magyarázhatja: a második félév átlagát számítva a devizahitelesek több mint fele (52 százaléka) fiatalabb 40 évesnél, és csupán 7 százalékuk tartozik a 60 éves és idősebb korosztályba (8. ábra).

 

 

A közvélemény 2010-es alakulásáról bővebben olvashat a Magyarország politikai évkönyve megjelenés előtt álló, 2010-es évet feldolgozó kiadványában.

 

Kapcsolódó írások:

Megtört a javuló tendencia

Szakítópróbák