Olcsó legyen vagy magyar?
www.median.hu 
2014. július 25. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Ár-apály

Miközben a rezsicsökkentés híre csaknem minden emberhez eljutott, annak hatásairól már erősen megoszlanak a vélemények. Ez derül ki abból a két felmérésből, amelyet a Medián januárban és februárban, azonos kérdésekkel készített.
 

Keserűsó

A közvélemény nem hiszi, hogy az egészséges táplálkozásra ösztönözne a héten debütáló chipsadó – derül ki a HVG megbízásából készült Medián-felmérésből.
 


Öreg szemek

Szűkösen mérve

Megtört a javuló tendencia



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2009. szeptember 09.

Olcsó legyen vagy magyar?

A magyarok vásárlási preferenciái

A közvélemény elméletben a magyar árukat preferálja a külföldiekkel szemben, ám a gyakorlatban az ár és a termékek közti választás szabadsága felülírni látszik a patriotizmust – így foglalható össze röviden egy augusztusi felmérésünk eredménye.

 
 
Éppen egy évvel ezelőtt kezdeményezett az agrártárca vezetője szakmai megállapodást a hazai élelmiszergyártók és -beszállítók védelme érdekében, ám mostanáig nem született végleges megoldás az ügyben. A magyar élelmiszert termelők, előállítók, feldolgozók, beszállítók előnyben részesítése nemcsak az európai uniós versenyjogi szabályok miatt jelent „fogas kérdést”, hanem azért is, mert a tapasztalatok szerint a magyar termékek sokszor drágábbak az importnál. És amíg a magyar fogyasztók egy jelentős része képes kilométereket autózni azért, mert valamelyik hipermarketben pár forinttal olcsóbban adják a Túró Rudit, addig sziszifuszinak tűnik a magyar termékek vásárlására ösztönző szervezetek küzdelme azért, hogy az olcsóbb külföldi helyett magyar árut vegyenek a vásárlók. A szuper- és hipermarketekben például, ahol a magyarok többsége a bevásárlásait intézi, általában import zöldségeket és gyümölcsöket lehet kapni, míg a magyar termékeket és helyi árut kínáló piacokon a népesség kisebb hányada fordul meg (1. ábra). Emellett a vásárlás során a különböző kiválasztási szempontok között nem került dobogós helyre, hogy a termék magyar eredetű-e. Ennél lényegesebb a fogyasztók számára az ár, illetve a minőség és az, hogy egészséges-e (1. táblázat). Ráadásul akikkel előfordul, hogy a vásárlás során odafigyelnek az áru eredetére és adott esetben a magyar terméket választják egy külföldivel szemben, azok sem a hazai gazdaság támogatása, hanem a jobb minőség reményében  tesznek így (a teljes népesség 17, illetve 45 százaléka) (2. ábra). Bár a zöld szervezetek tapasztalatai szerint előfordul, hogy a piacon magyarként hirdetett zöldség vagy gyümölcs a szállítólevél szerint külföldről származik, meg az is, hogy a magyar termék minősége kívánnivalót hagy maga után : tavaly például egy vizsgálat szerint a mézek hetven százaléka „pancsolt” méz volt. Egy nemrégiben a paprikakínálatról készült vizsgálat készítői annak ellenére, hogy a hazai paprikában is vannak növényvédő- és rovarirtószer-maradványok, mégis a magyar termékek vásárlását javasolják a folyamatos minőségellenőrzések miatt.
 
A magyar zöldségek, gyümölcsök ellen szól az is, hogy Magyarországon a hulladékkezelés még mindig sok kívánnivalót hagy maga után, így aztán a talajvíz miatt nem feltétlenül egészségesek a megtermelt zöldségek-gyümölcsök, főleg a raktározó gumós zöldségek. Mellettük szól viszont, hogy a személyes kapcsolat és az utolérhetőség miatt igazi bizalmi viszony alakulhat ki a helyi termelő, kereskedő és a fogyasztók között, ugyanakkor a hazai agrár- és élelmiszergazdaságot is támogatja a magyar áru vásárlója. Valószínűleg kevés fogyasztót motivál vásárlásai során az üvegházgázok kibocsátásának és a klímaváltozás hatásainak a csökkentése, pedig a zöld szervezetek szerint ezért is érdemesebb helyi árut vásárolni. Számításaik szerint például az olcsóbb kínai fokhagymából 1 kiló Magyarországra szállítása több mint két és fél kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátásával, valamint zajjal, porral, forgalomnövekedéssel, azaz az életminőség romlásával jár. A magyar fogyasztók 80 százaléka mégis az olcsóbb külföldi termékeket választja vagy nem is törődik a termék eredetével. Sőt még rosszabb a kép, ha az embereket arra kérjük, ne a saját, hanem a többi ember szokásairól mondjanak véleményt. A válaszadók ugyanis úgy vélik, az emberek 90 százalékát nem érdekli, honnan származik az áru vagy a külföldit választják, mert az olcsóbb (3. ábra).
 
Egy olcsóbb termék, például egy 200 forintos üveg lekvár esetében tíz emberből hatan választanák a magyar árut, ha ugyanannyiba kerülne, mint egy másik uniós lekvár. Ha már 10 százalékkal drágább a hazai, tízből csak öten tennék a kosarukba. A 25 százalékos eltérésnél már csak hárman, 50 százalékos – ez esetben 300 forintos magyar lekvárról van szó – árkülönbségnél pedig már csak minden hatodik ember tartana ki a magyar termék mellett az európaival szemben. Ha nagyobb összegű termékekről van szó, és így több pénzt tudnak megspórolni, a magyar fogyasztók jóval előbb eltemetik magukban a patriotizmust (4. ábra).
 
Nagy összevisszaság van azzal kapcsolatban is, hogy mi számít magyar árunak. Az agrártárca kezdeményezésére született, a magyar áruk piaci részesedését erősítő javaslatcsomag szerint magyar árunak számít, amit itthon termeltek meg, továbbá a homogén (egykomponensű) előállított termékeknél, például sajtoknál az alapanyagnak is Magyarországról kell származnia. Többkomponensű termékek esetében az a feltétel, hogy itthon kell gyártani és legalább egy alapanyagnak magyarnak kell lennie. A közvélemény azonban ennél sokkal szigorúbb abban az értelemben, hogy a cégek tulajdoni hátterét fontosabbnak tekinti, mint azt, hogy Magyarországon állítsák elő a terméket. Tízből hatan csak a magyar tulajdonú cégek termékeit tekintik magyarnak, a többi négy viszont mindent, amit itthon állítanak elő, még ha a cég külföldi is. Tovább növeli a magyar áruk körüli zavart, hogy például a magyar cég által itthon gyártott Unicumot tízből hárman nem tartják magyar terméknek, míg a külföldi tulajdonú Borsodi Sörgyár sörét tízből kilencen mondták magyarnak. Ugyancsak a válaszadók majdnem kilencven százaléka feltételezte, hogy magyar termék a svájci céghez kapcsolódó Boci csoki, valamint a holland és francia vállalatokhoz tartozó Túró Rudi (5. ábra).
 
A hazai fogyasztói szokások sajátosságai és a „magyar áru” jelentésének bizonytalansága állhat a hátterében annak is, hogy a közvéleménynek csak egy kisebb része (egyharmada) áll ki teljes mellszélességgel a külföldi áruk hazai forgalmazása mellett. Minden tizedik ember csak akkor támogatná ezt, ha más országok is elfogadnák és nem korlátoznák például cserébe a magyar áruk külföldi kereskedelmét, ezzel pedig csökkenne Magyarország bevétele. A válaszadók relatív többsége (minden második ember) ragaszkodik a szabad választáshoz, azaz elutasítja az állami beavatkozást a kereskedelmi kínálatba a termékek eredete szerint (6. ábra).
 
A felmérést 2009. augusztus 7-e és 11-e között készítette a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, így a minta jól tükrözi a szavazókorú népesség településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően ±2-5 százalék.
 
1. táblázat
Különböző szempontok fontossága bevásárláskor, amikor a kérdezett eldönti, hogy melyik élelmiszert válassza ( a szempontok sorrendje egytől kilencig)
 
Leggyakoribb helyezés
A helyezések átlaga
olcsó legyen
1.
2,88
jó minőségű legyen
1-2.
2,59
egészséges legyen
2-3.
3,16
a magyar gazdaság terméke legyen
4
4,78
olyan termék legyen, amelyet már kipróbáltam
5-6.
5,35
természetes anyagokból készüljön
5-6.
5,45
ismert legyen
6-7.
5,72
szép csomagolású legyen
8.
7,37
olyan termék legyen, amely gyakran szerepel reklámokban
9.
7,86
 




Ábrák