A szocialisták támogatottságában adódott hasonló mélypont – 2004 júliusában csak az összes szavazókorú 22 százaléka támogatta volna a nagyobbik kormánypártot –, ám a Fidesznek korábban soha nem volt ennyi szimpatizánsa. A Horn-kormány idején a Bokros-csomag tépázta meg hasonló mértékben az MSZP táborát: 1995 októberében, fél évvel a megszorítások után volt mélyponton a párt támogatottsága, akkor a teljes népesség 10, a választani tudó „biztos” szavazók 24 százaléka szavazott volna a szocialistákra. Persze figyelembe kell venni, hogy mainál jóval kevésbé koncentráltabb pártrendszerben a szavazatok egyharmadával választás lehetett nyerni. 

Az MSZP szavazótáborának zsugorodását némileg kompenzálja a megmaradt szimpatizánsok nagyobb részvételi hajlandósága, így a választani tudó „biztos” szavazók körében valamivel kisebb a Fidesz előnye annál, mint ami a támogatók számából következne – bár ebben a körben is csaknem kétszer annyian szavaznának a jobboldali pártra (2. ábra). Az SZDSZ és az MDF támogatottsága nem változott, a korábbi hónapokhoz hasonlóan a szavazóik közül most is viszonylag kevesen vennének részt egy most vasárnapi választáson. Emiatt kevésbé szembetűnő, hogy az MDF az elmúlt fél év során egyértelműen megerősödött – ebben a hónapban a pártok közül választani tudók 6 százaléka szavazott volna a pártra – és többé-kevésbé az SZDSZ is őrzi a korábbi támogatottságát. 

Bár a Fidesz előretörése és az MSZP visszaesése külön-külön is elég nagy ahhoz, hogy magyarázatra szoruljon, ám az adatok mechanikus értelmezése ehhez biztosan nem elegendő. Igaz, hogy a lakosság túlnyomó többsége pesszimistán látja az ország jövőjét (73 százalék mondta azt, hogy az országban általában véve rossz irányban mennek a dolgok), de ebben nem történt érdemi változás az előző hónaphoz képest (4. ábra). A gazdasági várakozások is nagyon borúlátóak, de pontosan annyira, mint amennyire februárban voltak. Az sem tűnik valószínűnek, hogy a vizitdíj bevezetése és az egészségügy átalakításának tervezett lépései miatt esett volna vissza az MSZP, hiszen a Medián egy héttel korábbi felmérése a reform elfogadásának a növekedését jelezte, és egészségügyi miniszter népszerűsége sem csökkent – igaz, továbbra is ő a sereghajtó. 

Úgy tűnik, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta a gazdasági elégedetlenség és a politikai konfliktusok kiéleződésétől való félelem ingatag egyensúlya mozgatja a közvéleményt: amikor az előbbi volt a meghatározó, akkor nőtt, amikor az utóbbi, akkor csökkent a Fidesz előnye az MSZP-vel szemben. Elképzelhető, hogy a mostani változások mögött ez a hatás húzódik meg. Erre utalhat az is, hogy bár az előző hónaphoz képest az összes vizsgált Fidesz-politikus népszerűsége nőtt, de főleg azoké (Pokorni Zoltáné és Navracsics Tiboré), akiket a politikai elemzések a párt mérsékelt politikusai között tartanak számon. A kormánypárti politikusok népszerűsége néhány kivételtől eltekintve csökkent, főleg az immár szocialista pártelnökké is választott Gyurcsány Ferencé, akiről kormányfővé választása óta most mondták a legkevesebben, hogy szívesen látnák „fontos politikai szerepben”.