Ki miben tudós?
www.median.hu 
2014. november 23. 

Kutatások


Gazdaság
Társadalom
Politika
Dosszié

Csatlós vagy csatlakozó?

Csökkent az Unió híveinek száma, ám egy népszavazáson a magyarok többsége a bentmaradásra voksolna - derül ki a HVG számára készült júliusi Medián-felmérésből.
 

Láthatatlan légió

Igaz, hogy a szabályok csak rossz látási viszonyok esetén és lakott településen kívül teszik kötelezővé a láthatósági mellény viselését, a kerékpárosok többsége azonban sohasem vesz mellényt, még lakott településen kívül sem. Még így is igaz, hogy a gyerekek és a felnőttek közül is többen veszik föl, mint a sisakot – legalább időnként.
 


Új adószabályok: kevesen jártak jól

Válogatósak

Hajadonfővel



KERESÉS

mit


KULCSSZAVAS KERESÉS

Dosszié 
2007. január 29.

Ki miben tudós?

A magyarok hajlamosak a kis népek büszkeségével emlegetni azt, hogy milyen sok tudóst, feltalálót adott az ország a világnak, ám ennek ellenére a felnőtt népesség egyharmada egyetlen magyar tudóst sem tudott „fejből” megnevezni - derül ki az MTA megbízásából készített felmérésünkből.

A válaszokból ugyanakkor az is látszik, mennyire képlékeny fogalom az, hogy ’tudós’. A válaszok között gyakran szerepeltek feltalálók, akik valamilyen technikai újdonsággal valóban gazdagították ugyan a világot, ám az már kétséges, hogy a tudományos értelemben vett tudást és szakirodalmat is bővítették-e. Ha ugyanis azt tekintjük tudósnak, aki a világról való ismereteinket gyarapítja, és olyan összefüggésekre, mechanizmusokra bukkan, amelyeket korábban nem ismertünk, valamint a világ jelenségeit a tudomány módszereivel közelíti meg, akkor bizony a feltalálókat (például a bűvös kocka szülőatyját) nem lehet a tudósok közé sorolni. Tovább árnyalja a képet, hogy sok olyan személyt is említettek a megkérdezettek, akik pályájuk során alkottak tudományos munkákat is, írtak tanulmányokat, ám nem ezért vagy nem elsősorban ezért tartotta meg őket a nemzeti emlékezet. Ilyenek például egyes államférfiak (Széchenyi István vagy Deák Ferenc), vagy művészek (például Bartók Béla). Végül többen soroltak fel művészeket (például magyar írókat, költőket), ami már elég tág értelmezése a tudós embernek. A felsorolt neveket tekintve az is látszik, hogy az emberek lényegében csak a természettudományok képviselőit tekintik jelentős tudósnak, Széchenyi Istvánt leszámítva nem volt egyetlen olyan személy sem, aki a bölcsészet- vagy társadalomtudományok művelője és legalább 2 százaléknyian említették volna. A legtöbben egyébként az egyetlen Magyarországon Nobel-díjat kapott tudósunkat, Szent-Györgyi Albertet említették, valamivel kevesebben a közelmúltban elhunyt Teller Edét, akitől nem sokkal maradt el az anyák megmentőjeként emlegetett Semmelweis Ignác (1. ábra).
 
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) élvezi a legnagyobb közbizalmat a kérdőívben szereplő 20 intézmény közül, bár az is igaz, hogy a szakszervezetek mellett az MTA-ról tudtak a legkevesebben véleményt alkotni: minden tizedik embernek ugyanis nem volt róla elképzelése (1. táblázat). Az Akadémia vezetőjét is csak minden negyedik ember ismeri (névről). A tájékozottság azonban növelni látszik a tudomány intézménye iránti bizalmat: a magasabb iskolázottságúak és az urbanizáltabb helyen élők a többieknél jobban bíznak benne (2. táblázat). Az Akadémiának egyébként a kutatás mellett főleg szimbolikus szerepet szán a közvélemény, azaz reprezentálja a magyar tudományosságot itthon és külföldön. További fontos feladata a gondoskodás a kutatások személyi és tárgyi feltételeiről. Ezeknél kisebb jelentőséget kapott, de ugyancsak elvárják az MTA-tól a válaszadók, hogy támogassa a felsőoktatást és az idős tudósokat, hogy tudományos lapokat adjon ki, valamint hogy nemzeti, stratégiai kérdésekben foglaljon állást, és véleményével segítse a kormányzat munkáját (2. ábra).
 
A Mediánnak már egy tíz évvel ezelőtt készített felmérése is azt mutatta, hogy néhány más csoportnál jóval kedvezőbb a tudósok társadalmi megítélése (lásd: Magyarország külföldi megítélése). Egy ebben az évben készült korábbi kutatásunk pedig arra világított rá, hogy a tudománynak igen magas a társadalmi presztízse, ha a kérdést úgy vizsgáljuk, hogy a népesség mennyi közpénzt áldozna rá más olyan területekhez képest, amelyeken szintén fontos az egyéni teljesítmény, mint például a művészetek, a sport vagy akár a katonaság (lásd: Agyelszívás). Ha azonban fontos társadalmi „szolgáltatásként” próbáljuk meghatározni a tudományt, akkor már jóval szerényebb eredményt ér el: közpénzből a közbiztonság mellett a tudományra költenék a legkevesebbet az emberek, míg az oktatásra, az egészségügyre, a közlekedés fejlesztésére vagy a gyermekek és idősek támogatására jóval többet (3. ábra). Ezt a képet némileg árnyalja az, hogy az MTA presztízse nemcsak azért magas, mert jelentős iránta a társadalmi bizalom, hanem azért is, mert ezt az intézményt tartják a legkompetensebbnek akkor, amikor dönteni kell, hogy milyen kutatásokat finanszírozzanak. A kutatásokra szánt költségvetési források elosztásában a népesség egyharmada szerint az MTA-nak kellene kimondani a döntő szót, további 18 százalék tudós bizottságokra, 11 százalék általában a tudósokra bízná, mindenféle intézményi háttér megjelölése nélkül. Mindössze háromtizednyien igényelnének a tudósoktól valamilyen felelősséget a pénzek elköltésében: 18 százalék szerint a pénzt adó állami szervnek, 9 százalék szerint a gazdaság igényeinek, 2 százalék szerint a közpénzeket adó lakosság egy független szervezetének kellene megmondania, hogyan költsék el a kutatási pénzeket (4. ábra). Az MTA-val kapcsolatban egyébként nagyon fontosnak tartják a megkérdezettek (a 100-as skálán 87 pontos átlagot ért el), hogy tartson távolságot a mindenkori politikai vezetéstől, és ebben pártszimpátia alapján sem adódott véleménykülönbség a válaszadók között.
 
A népesség igen sokra tartja a magyar tudomány színvonalát nemzetközi viszonylatban. A nagy többség egyetértett azzal, hogy a magyar tudósok eredményei hírnevet szerezhetnek az országnak, valamint azzal, hogy a legjobb tudósok külföldre mennek, így a sikert más országok arathatják le. A közepesnél nagyobb egyetértést kapott az az állítás is, hogy túl költséges a tudományos eredményekkel hírnevet szerezni, ennek más módja is lenne, ám a tudományos teljesítményeknek az országimázsra gyakorolt jótékony hatását nagyobb részt elismerték a válaszadók (5. ábra). A magyar tudományt egyébként világviszonylatban elég jelentősnek tartják az emberek: a megkérdezettek közel fele az Egyesült Államokat, 14 százalék Japánt, 5 százalék pedig Magyarországot tartja tudományos tevékenységben az elsőnek, megelőzve ezzel a nagy nyugat-európai vagy a skandináv államokat is (6. ábra). A közép-, kelet-európai térséget tekintve pedig csak 8 százalékponttal előzi meg Magyarországot Ausztria, a többi ország a tudományos teljesítmény szempontjából mind jóval hátrébb került (7. ábra).
 
A közvélemény-kutatást 2006. november 3-a és 7-e között készítette a Medián az ország településszerkezetét tükröző közel 100 településen, 1200 18 éves és idősebb állampolgár személyes megkérdezésével. Az úgynevezett véletlen mintavételből eredő kisebb torzulásokat a KSH adatai alapján súlyozással korrigáltuk, így a minta jól tükrözi a felnőtt lakosság tényleges összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően 3-5 százalék.
 
1. táblázat
Intézmények és csoportok iránti bizalom
(átlagok százfokú skálán, 0=egyáltalán nem, 100=teljes mértékben bízik benne)
 
Magyar Tudományos Akadémia
70
Alkotmánybíróság
66
Európai Bizottság
62
köztársasági elnök
61
Magyar Nemzeti Bank
60
ügyészségek
60
helyi önkormányzat
59
Magyar Televízió
56
bíróságok
55
Magyar Rádió
55
rendőrség
53
hadsereg
51
egyházak
47
napilapok
46
kereskedelmi bankok
45
parlament
40
biztosító társaságok
37
kormány
36
szakszervezetek
35
politikai pártok
34
 
2. táblázat
Az MTA iránti bizalom iskolai végzettség és lakóhely szerint
(átlagok százfokú skálán, 0=egyáltalán nem, 100=teljes mértékben bízik benne)
 
ISKOLAI VÉGZETTSÉG
 
legfeljebb 8 osztály
68
szakmunkás
67
érettségi
73
diploma
71
LAKÓHELY
 
Budapest
73
város
71
falu
66
EGYÜTT
70




Ábrák